Egy különleges vételünk, amely betekintést enged a harmincas évek Magyarországába a könyvben talált két újságkivágással. Idézem az 1935 április 16.-án kedden megjelent lapszámból a cikket az Arcanum digitális tudománytár segítségével. A kötetben nem csak a két említett lap, hanem Rachmanova eredeti aláírása is szerepel, nyilván az előadás egyik résztvevője kérte meg a kötet szignálására.
Alexandra Rachmanova, az európai hírű írónő vasárnap délután (1935 április 14.-én – szerk.) férjével és kisfiával Budapestre érkezett.
A Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének meghívására látogatott el Budapestre Rachmanova asszony, akinek híres könyvei, „Szerelem, cseka, halál”, „Házasság a vörös viharban” és „A bécsi tejesasszony” magyar nyelven is megjelentek. Hétfőn délután a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartott előadást. Részleteket olvasott fel műveiből német nyelven, furcsa, oroszos akcentussal.Megjelenése rendkívül rokonszenves. Mongol vágású, sötét szemei mosolyognak. Hangja nyugodt, kedves, szeretettel beszél minden témáról, bizonyos nyugodt fölénnyel. Egy sokat próbált és sokat szenvedett asszony szólt a pódiumról a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönséghez. Előadása után a publikum valósággal megrohanta, körül fogta és hangos éljenzéssel kísérte ki autójáig. Az interviuvoló újságírók körében közvetlenül viselkedik, Alja Rachmanova szívhez szóló egyszerűséggel fogalmazza mondatait.
— Mongol származású vagyok — mondta, — családom ereiben tatár ősök vére folyik. A családom nagy része ma is Oroszországban él. Azért nem árulhatom el az igazi nevemet sem, mert féltem a családomat. Alexandra Rachmanova az írói nevem. Salzburgban élek a férjemmel, von Hoyer dr. tanárral, aki egyébként Budapestre is elkísért. Itt van a kisfiam is, aki most tizenhárom éves, Sárának hívják. — Hármunkat együtt utasítottak ki Oroszországból 1926-ban. Akkor még nem írtam könyveket, sőt nem is gondoltam arra, hogy valaha az írásaim meg fognak jelenni. A naplómat ugyan már egészen kisgyerek koromban kezdtem írni, de sohasem szántam gondolataimat a nyilvánosság elé. Csak a magam számára dolgoztam, s az, hogy végül is megjelentek, csaknem a véletlen műve. Azaz inkább az uramé. Az uram gyerekfilológiával foglalkozik, őt szólította fel egy kiadóvállalat, hogy írja meg oroszországi élményeit, megismerkedésünket a fogolytáborban, menekülésünket, s mindazt, amin átestünk. Az uram nem készült el idejében a leszállítandó munkával, s így felajánlotta a kiadónak az én naplómat. A kiadó százoldalas próbafordítást készíttetett belőle. Azután sorra jelentek meg a könyveim. Tizenegy nyelvre fordították le őket. Úgyszólván csak oroszul nem jelentek meg a munkáim. — Nem fél az oroszoktól, hogy bosszút állnak a leleplezéseiért? — kérdeztük Alja Rachmanovát. — Nem félek. Bár védtelen vagyok, de az igazság ereje mellettem van, mert csak az igazat írtam meg, — feleli Rachmanova. — Engem elsősorban az asszony érdekel. A nő élete. Erről írtam a legtöbbet, ez a legkedvesebb témám. Szeretettel beszél az orosz nőkről. — Az orosz nő a világ minden asszonya közül a leginkább törekszik az önállóságra. Bár épp olyan jó feleség, mint anya, de emellett az államon is akar segíteni a tevékenységével. — Mi a véleménye a magyar irodalomról ? — Sajnos, nem ismerem a magyar irodalmat. A magyar zenét azonban igen és szeretem is. Főképpen a cigányzenét ismerem. Rachmanova asszony végül egy kedves emlékét mesélte el. — Valaha régen, szinte még gyerekkoromban a születésnapomra egy brossot kaptam az édesanyámtól. Ez a bross egy tollat ábrázolt. Anyám már akkor is tudott a naplómról és úgy érezte, hogy író vagyok. Ezért ajándékozott meg egy — tollal. Szegény, jó anyám! Csak utazásaim közben tudtam meg, hogy meghalt. Másfél éve. Azóta nem kaptam semmi hírt hazulról – az Uralból.
Még Rachmanova férje, von Hoyer tanár mond néhány szót, mint a világhírű írónő férje.
— Ha elvonná feleségemet a családtól a hírneve, akkor talán nem örülnék határtalanul nagy népszerűségének. De épp olyan jó anya és feleség, mint írónő. Alja Rachmanova — akiről kevesen tudják, hogy megilleti a doktori cím, filozófiából tette le a doktorátust, — a rádió számára nyilatkozatot adott, amelyet viaszlemezre vettek fel, s szerdán hét óra ötven perckor a stúdióból közvetítenek a rádió hallgatóságának. Alexandra Rachmanova ekkor már nem lesz Budapesten. Kedden elutazik férjével együtt. Szorgalmasan dolgozik új regényén, melynek Az új embergyár lesz a címe.
